2014.02.18.
08:19

Írta: Veszprémi Petőfi Színház

Valló világ

vallo.jpg


Kaptam tőle egy bekeretezett képet ajándékba három éve.
Mostanában gyakran nézek rá útmutatásul.
A főiskolai vizsgaelőadásáról készült a fotó, a rendezővé válásáról.
Amikor 1972-ben a Veszprémi Petőfi Színházban színpadra állította Arthur Miller Az ügynök halála című darabját, amelyben a főszerepet - Willy Loman textilügynököt - Latinovits Zoltán játszotta, akinek az előadásban az egyik partnere a fiatal Cserhalmi György volt. Ők láthatóak a képen.
Valló Péter 42 éve így került a pályára, s hat esztendeje rendszeresen visszatér hozzánk, hogy megrendezzen egy darabot, amit kiválasztott.
Kiválasztott rendező ő a magyar színházművészetben, jár neki a kiválasztás lehetősége.
Most Carlo Goldoni A kávéház című vígjátékát viszi színre.
A társulattal együtt vártuk őt.
Mindig hoz magával valamit, amin tudunk gondolkodni.
Fajsúlyos szavaiból árad a hihetetlen tudás és műveltség.
A bölcsesség, az összefüggések megmutatása, a színházi teremtés ereje.
Tájékozott, az élet dolgait szerteágazóan szemlélő, de egy témát mindig a központba helyező rendező.
Ez pedig az emberi erkölcs és morál kérdése.
Olyan számomra, akár egy nagy indián tőrzsfőnök, aki a tűz körül arról beszél, hogy amit a fényben látsz, arra a sötétben is emlékszel majd.
Határozottan hisz a színház tükröt tartó és kérdéseket feszegető feladatában.
Igyekszem megragadni az alkalmat, hogy beszélhessek vele.
Pontosabban, hallgathassam őt.
Ha rendez a nagyszínpadon, felsétálok az erkélyre és onnan figyelem nyitott füllel.
Amikor itt van, legalább egyszer szóba hozom Latinovits Zoltánt, Cserhalmi Györgyöt, az 1972-es veszprémi előadást.
Ha van ideje, mesél.
Állandóan ugyanúgy, de mindig belesző egy olyan mondatot, gondolatot a sztorijába, ami a jelenbe hozza ezt a történetét.
Most a Goldoni darab kapcsán váltottunk néhány szót.
Jók vagyunk vagy sem?
Ezt kérdezi tőlünk Veszprémben.
Makacsul, elszántan, elhivatottan.
Immár 42 éve.
Ez a Valló világ.

Varga Róbert

komment

Címkék: Varga Róbert Veszprémi Petõfi Színház

2014.02.01.
08:09

Írta: Veszprémi Petőfi Színház

Nevet kiáltani

nek.jpg

Beton testben, hangos lelkek.
Megnyugvást keresnek.
Kétkednek.
Kérdeznek.
Életről-halálról.
Szabó Magda azt írta, mindenkinek csak egyvalaki jut, akinek a nevét elkiálthatja a halál pillanatában.
Most épp ezen gondolkodom, mert láttam két haláli színésznőt.
Furcsa jelző, de, aki megnézte a Latinovits-Bujtor Játékszínben a Grace és Gloria előadást, az talán érti a szókapcsolatot.
Sólyom Katalin és Füsti Molnár Éva beírta a nevét a játszóhelynek az aranykönyvébe.
Olyan teljesítménnyel, amely megsüvegelendő.
Ha valaki azt kérdezné, milyen a legmagasabb szintű színészet, azt felelném, olyan, akár a néhány évvel ezelőtti Barcelona totális focija, s ezt a produkciót oda sorolnám.
Leveszi az embert a lábáról.
Tom Ziegler remek és tanítani való darabja, a két pécsi színésznő katartikus játéka emlékezetes színházi élményt adott a közönségnek.
Olyan színház volt ez, amiről Latinovits Zoltán is beszélt.
Emlékszem a röpülés boldogságára.
Nem csodálnám, ha a nézők kívánságárára visszahívnák ezt az előadást Veszprémbe.
S, amíg ez nem történik meg, addig hordom magammal Grace és Gloria emlékezetes párbeszédeit az előadásból, hol  nevetve, hol elgondolkodva és székhez szögezve.
A sodró élet perceiben, amikor tényleg eljön majd az a pillanat, amikor kiáltani kell egy nevet mindenkinek.
Keresem rá a szót és a hangot.
Hangtalanul.

Varga Róbert

komment

Címkék: Varga Róbert Veszprémi Petõfi Színház

2014.01.28.
07:04

Írta: Veszprémi Petőfi Színház

Előhívott arcok

tundermira9597.jpg
Díszítőt kérek a sárkányhoz!
Szeretem az ilyen az utasításokat hallgatni.
A hívást, a sürgetést.
Ott lehetek lélekben a produkciókban.
Tudom, hol tart egy előadás, melyik színész lép majd a világot jelentő deszkákra, ki könnyezteti, nevetteti, gondolkodtatja el a közönséget.
A hangosbemondás lételeme a színháznak.
Az ügyelő, aki az előadások kapitánya, mindig jelzi, mi is következik a színpadon.
Munkáját úgy lehetne összefoglalni, hogy az olvasópróbától kezdve a darab műsoron való tartásáig felügyeli az egész produkció elkészülésének a folyamatát, majd levezényli az előadást a rendezői elképzelések szerint. Mozgatja a művészeti és műszaki állományt, figyel arra, hogy a díszletek, kellékek a helyükön legyenek, a színészek pedig mindig időben belépjenek a színpadra. Fontos segítsége ebben a darab ügyelői példánya, abba mindent precízen feljegyez a próbafolyamat alatt.
Az ügyelő úgy hozzátartozik minden produkcióhoz, akár egy várhoz a bástya.
Így aztán, amikor díszítőt kérnek a sárkányhoz, az is a nézőért történik.
A játék mozaikdarabjainak pontosan kell illeszkednie egymáshoz.
Hitelesnek kell maradni minden területen ebben a nagy gépezetben.
A tenyerek barázdái, a tekintetek változásai, a morzsolgatott pillanatok, a hangtalan napi megfeszülések, soha nem satírozhatják ki a nagy célt.
Színházat teremteni.
Ügyelve minden részletre.
Olyan ez, akár egy Cseh Tamás ballada.
Mondjuk Lee Van Cleef legendájáról.
Amikor csak az dübörög bennünk: "Hej!, hej!, hej!"
Az előhívott arcok játékában.

Varga Róbert

komment

Címkék: Varga Róbert Veszprémi Petõfi Színház

2014.01.16.
21:44

Írta: Veszprémi Petőfi Színház

Körbejárni a fa törzsét

bbi.jpg
Behozni a hangot a színpadra.
Jön az Y és Z generáció, hogy az Ádámok és Évák Ünnepe alkalmából január 25-én a Veszprémi Petőfi Színházban ismét megmutassák magukat, gondolataikat.
Ezúttal a szerelemről.
Szeretem ezt a szolnoki kezdeményezést - még akkor is, ha találkoztam olyan pedagógussal, aki nem támogatja, hogy kamaszok színházban játszanak.
Én 2011 óta követem nyomon a diákok és segítőik által létrehozott előadásokat a teátrumban.
Akadtak mindig kiemelkedő csoportok, remekül kidolgozott jelenetek, színészi teljesítmények, s persze, voltak kevésbé átütő próbálkozások.
Nem is ez a lényeg ebben.
A fiatalok közel kerülhetnek a színház teremtő erejéhez.
Saját bőrükön érezhetik, hogyan is készül egy előadás.
Felelősséget vállalhatnak egymásért egy fegyelmezettséget követelő produkcióban.
Hallathatják hangjukat nézők előtt.
Szembe nézhetnek magukkal, az élet falaival, hídjaival, tornyaival, hegyeivel és völgyeivel.
Minden gyermek művész. A gond csak az, hogyan maradjon művész felnőtt korában is.
Picasso mondása kísérje őket mindig.
És ennek a játéknak a jó emléke, élménye.
Úgy kell festeni, hogy a néző azt higgye: körüljárhatja a fa törzsét.
Mindig elindulok a diáksággal erre az útra.
Mert elhiszem nekik, hogy ez sikerülhet.
Csak jól kell kiválasztani és megfesteni azt a fát.

Varga Róbert

komment

Címkék: Varga Róbert Veszprémi Petõfi Színház

2014.01.11.
07:50

Írta: Veszprémi Petőfi Színház

Bonbon

bo.jpgAz élet olyan, mint egy doboz bonbon, sosem tudhatod mit veszel ki belőle.
Azt nem tudom, Forrest Gump legendás mondata mennyire befolyásolta Lukácsházi Győzőéket abban, hogy 1998-ban megalakítsák a BonBon Matinét, ám valószínű, hasonlóan sok örömet ad nekik és hallgatóságuknak ez a küldetés, mint egy igazi jó mozi élménye.
Végigkísérheti az ember életét.
A BonBon Matiné ugyanis nem szól másról, mint a játékosságról, arról, miként lehet kicsiknek, nagyoknak a klasszikus és kortárs kulturális értékeket, a muzsikát szórakoztatóan, érdekesen megmutatni.
Magvető emberek találkozása ez a formálódó lelkekkel.
Szeretem azt, amit Lukácsházi Győző képvisel.
Remek szerkesztő és műsorvezető, ért a gyerekek nyelvén.
Ha időm engedni, meghallgatom őt a rádióban, vagy a veszprémi színházban, hiszen itt is teljesíti missziójukat.
Most újból jönnek, január 18-án A varázsfuvola történetét mutatják meg a közönségnek, meseszerűen, játékosan, de biztosan nem porosan.
Lukácsházi Győző nem modernkori népművelő, nem óvóbácsi, nem csak gyermekműsor vezető.
Ő egy igazi muzsikus, aki Kodály Zoltán útján járva hinti el, hogy a zene mindenkié.
Ha akarjuk, így olyan lehet az életünk, mint egy doboz bonbon.
Sokszínű és ízes.
Kicsomagolt sorsainkkal együtt.

Varga Róbert

komment

Címkék: Varga Róbert Veszprémi Petõfi Színház

süti beállítások módosítása